Antikvárium

Valami régiségre vágysz? Monroe bácsi antikváriuma tárt karokkal várja a vevőket, főleg ha a pénztárcájuk vaskosan dudorodik a mellényzsebükben.
Az üzlet egy magas ház földszintjén helyezkedik el, cikornyás arany betűk hirdetik rendeltetését a járókelők felé. A málladozó zöld festék az üzlet ajtaján és körülötte csak biztosítja az érkezőt, hogy maga az üzleet sem egy mai darab. Még szép, hogy nem. A helyiség Monroe bácsié már több, mint száz éve.... jobban mondva a családjáé, nem igaz?
Kinyitva az ajtót egy kis harang kezd kolompolni a fejünk fölött, jelezve az üzlet vezetőjének, hogy vendég érkezett. Egy piciny előtér-szerűségben foglal helyet a pénztár, mögötte apró csecsebecsék foglalnak helyet egy polcos vitrinben. Jobbra üvegezett tartókban pihennek a nagyobb tárgyak, mint például fegyverek, ereklyék és ki tudja, milyen szentségtelen dolgok. Balra nézve hatalmas könyállványokat pillanthatunk meg. Ha igaz a szóbeszéd, rengeteg dokumentum van itt Arscalyhaen történetéről, a benne élőkről és a környékről. De aki arra szánja el magát, hogy végigbogarássza a könyveket érdekességek után kutatva, annak nem elég egy napot rászánnia a dologra.

Maga Monroe bácsi egy kis boltíven át érkezik a helyiségbe, a mögötte lévő teret - vélhetőlewg valami raktár - zörgő bambuszfüggöny takarja el a kíváncsi tekintetek elől. A tekintélyes korú úr félig kopasz, ősz fejét rend szerint megbiccenti, udvarias stílusa jól idomul üzletéhez. Szemüveges arca mosolyogva tekint rád, miközben lesi minden kívánságodat. Igazi vendéglátós, aki azért él, hogy téged kiszolgálhasson! Végtelen örömmel biceg végig veled egész üzletén, pár dolog hollétét fejből tudja, másokét katalógusából böngészi ki, miközben ujjaival türelmetlenül kopogtat a lapokon.