Rezervátumi öreg park

Tárgy: Rezervátumi öreg park Vas. Aug. 07 2011, 19:28

Ez az a régi park, ahol nincsenek már játékok, csak leomlott hinták rúdjai és néhány korhadt pad. Talán ötven évvel ezelőtt lehetett modern, de azóta szinte kihalt.

Tárgy: Re: Rezervátumi öreg park Vas. Aug. 07 2011, 19:32

Alfred Donovan

Leülök az első padra és egy rövid ideig nem szólok egy szót sem. Csak nézek. Itt nincsenek lámpák, alig látom a férfit, még a körvonalait is.
- Ezek az éjszakák... Hihetetlen.
- Egyébként éhes vagyok, de nem akarlak lerázni, hogy hazamenjek enni.
( Valóban ez a helyzet. )

Tárgy: Re: Rezervátumi öreg park Vas. Aug. 07 2011, 19:47

-Szereted az almát? -kérdezem -Sajnos errefelé savanyúbbak és éretlenebbek, mint a domb túloldalán, de pár perc alatt meglephetlek egy egész fányival. -közlöm kisebb vigyorral. Hogyan lehet, hogy ő hozott ide, és én jobban ismerem a környéket? Mindegy.
-Amúgy a tanítóm is elhozott ide. Ő még látta ezt a helyet újkorában. De már vagy fél éve nem láttam. Téged ki tanított?

Tárgy: Re: Rezervátumi öreg park Vas. Aug. 07 2011, 19:54

- Almát? - meredek rá értetlenül.
Én még bölcs létemre sem állnék neki éjszaka almáért kóborolni. Nem szokásom használni a képességeimet sem. Őt pedig, ha már itt van, nem fogom elküldeni.
- Tedd csak le magad a recsegős padomra, nem fontos annyira az evés.
Meglep, hogy a tanítómról kérdez. Mintha esélye volna ismerni egy nála ennyivel öregebb sámánt... A mi fajtánk bujdokol. Ezért nem láthatott engem sem eddig. Itt vagyunk, de nem tud róla senki.
- Nem hiszem, hogy ismernéd a tanítómat. Mi, sámánok, még egymással sem gyakran érintkezünk.
Tekintetem felé villan, és csak remélem, hogy nem érti félre a mondatot.

Tárgy: Re: Rezervátumi öreg park Vas. Aug. 07 2011, 20:08

-Előfordulhat, hogy ismerem. Hacsak nem halott. -teszem hozzá már-már piszkálásként. -Amúgy biztos nem ismerném.-
Zavart hallgatásba burkolózom, s az elhangzottakon töprengek. -Miért nem találkoztok? Én nemrég mindent megadtam volna egy tapasztalt kolléga segítségéért... Nem keseredhettek meg ennyire. -Szinte megrovón nézek rá.

Tárgy: Re: Rezervátumi öreg park Vas. Aug. 07 2011, 20:15

- Megkeseredünk...?
Felpillantok rá. Most egészen jól látom - bizonyára ő is engem.
- Olyan keserűnek nézek ki? - nézek rá élénken csillogó szemekkel, mintha a kihívás éltetne, amit egy ilyen mondat jelent.
- Egyszerűen csak... Öreg vagyok... Ő pedig még öregebb.
( Tulajdonképpen azóta, hogy kicsit tapasztaltabb sámán lettem, nem is láttam a férfit, aki beavatott. Viszont láttam sok minden mást... Érdekesebb dolgokat. Beláthatja a beszélgetőtársam is, hogy vannak jobb témák, mint pár vén sámán. )

Tárgy: Re: Rezervátumi öreg park Vas. Aug. 07 2011, 20:31

-Én a belső megkeseredésére gondoltam, és minden sámánra, nem csak rátok -hárítom el a kihívást -és ennek nem kell áldozatul esni.-
Megértően nézek rá. -Azoknak jó, akik örökre gyermekek maradnak. Én ilyennek tartom magam, hiszen néha olyan dolgoknak esek áldozatul, melyek már tizenpár-éveseket hidegen hagyják. -Nem akarom vigasztalni, nincs is miért, de szavaim mégis úgy hangzanak.
-Ezenfelül van egy jó hírem: -mondom gyermeki lelkesedéssel -van egy vacsoráról maradt zöldséges szendvicsem.

Tárgy: Re: Rezervátumi öreg park Vas. Aug. 07 2011, 20:36

- Figyelj.
Egyik kezem a vállára teszem.
- Nem vagyok keserű. És nem fogok éhen halni sem.
Ahogy végignézek rajta, azon gondolkodom, hogy én is szívesen lennék örök gyerek, de mégsem lehetek az. Nekem nőnek kell lennem... Azt különben is jobban élvezem.
- Elfogadhatom a szendvicset, és akkor a gyomrom sem lesz keserű.
Ahogy kezem elemelem a válláról, tekintetem végigfut rajta. Azért inkább nem szeretnék összeveszni vele. Jóval erősebb lehet nálam, fizikailag legalábbis.

Tárgy: Re: Rezervátumi öreg park Vas. Aug. 07 2011, 20:45

Zavarba ejt az érintése, de megpróbálom figyelmen kívül hagyni. Átnyújtom a szendvicset, s csendben figyelem, ahogy eszik. Végül nem bírom tovább, és kitör belőlem a szó egy rövid, szívből jövő kacaj kíséretében: -Úgy vetetted rá magad, mint éhes vérfarkas az áldozatára.- Látom rajta az enyhe rosszallást, és kicsit rosszul érint, mert nem akartam bántó lenni. Néha megfeledkezem magamról...
-A válasz nem... Nem látszol keserűnek

Tárgy: Re: Rezervátumi öreg park Vas. Aug. 07 2011, 20:53

- A hasonlatot kikérném magam, de nem - felnevetek. - Legalább ennyivel is jobban tartasz majd tőlem.
Tekintetem úgy villan meg, mint a rókáé, amikor megpillantja az áldozatát. Szeretem veszélyesnek hinni magam.
- A keserűség pedig ráér még. Majd, ha száz év múlva sem lesz több társaságom, mint most. Habár... Nem vagy épp rossz társaság. Fiatal sámán voltam... Valaha... Akkor lógtam kevésbé csinos pofákkal is.
A szendvics morzsáival is elbánok, hagyva, hogy ő beszéljen. Hagytam neki is "csámcsogni valót"...

Tárgy: Re: Rezervátumi öreg park Vas. Aug. 07 2011, 21:00

-Szóval csinos pofa vagyok? Egy röpke délután alatt ennyit sikerült kiderítenie egy sámán bölcsnek? Hmmm... Valamit nagyon jól csinálok. -Fültől fülig érő vigyorral várom ugratásom eredményét, de úgy tűnik hiába. -Mindenesetre milyenek voltak azok a "kevésbé csinos pofák"? Vámpírok? (Őket nem szeretem, bár úgy néz ki egy csónakban evezünk) Animorok? Mesélj...

Tárgy: Re: Rezervátumi öreg park Vas. Aug. 07 2011, 21:08

( Most sokat képzel magáról. "Izmos kockahas, üres fej..." )
- Nem sokat osztasz meg magadról. Azt látom, hogy nem vagy veszélyes.
Látom a vigyort úgy-ahogy, de nem sokat tudok vele kezdeni. Vigyorogjon hát, ha tetszik neki. Jól áll.
- Vámpírokkal nem lógok. Halandókról beszélek. Vadócokról. Kegyetlenekről. Olyanokról, akik erősnek és hidegnek hiszik magukat. Vad motorosok...
Halkan kuncogok.
- És én mit csinálok rosszul? Túlzottan nyílt vagyok? Hogy látod?
Mosolyom elég őszinte, de kihívó is, megint. Az ilyen játékokat régebben halandókkal űztem. Mióta sámán vagyok, már nem olyan mókás... És persze érdekes lenne véletlenül komolyan venni. Nem vagyok annyira hideg, mint egy vámpír...

Tárgy: Re: Rezervátumi öreg park Vas. Aug. 07 2011, 21:19

-Én ilyesmit nem csináltam. Az őrség hadnagya voltam, a becsület és szorgalom mintaképe. Nagy jövő várt rám, és ezt elvették tőlem...
Ezért éreztem nyűgnek ezt a létet, ezért van az, hogy a tréfáim néha bántóak... Én az ilyeneket, mint akikkel te lógtál, bíróságra, vagy tömlöcbe vitettem. -mondtam. -Ez volnék én. Te azonban néha túl sokat gondolsz magadról... ne érts félre, gyakran én is, de én "jobban", inkább többet cenzúrázom a gondolataim...

Tárgy: Re: Rezervátumi öreg park Vas. Aug. 07 2011, 21:30

( Sokat képzelnék magamról? Mert ő erős katona volt, én meg vadóc tinilány? Az életet nem lehet akárhogy túlélni... Örökké meg főleg nem. )
- Meg kell szokni, az biztos. Csinálom már egy ideje. De nem olyan egyszerű...
Mély levegőt veszek, sóhajtok. Félve érintem meg a karját.
- A becsület és szorgalom mintaképe sámánként nehezen leszel. Mi... Úgymond... A rossz oldalhoz tartozunk. És ha nyűg is neked ez a lét, próbáld meglátni a jó oldalát. Másképp én is nehezen viselném. Ha nem lennék sámán, sosem találkoztunk volna. Most ötvenkilenc éves lennék... De, mint mondtad, remekül tartom magam...
Mosolyogva eresztem el a karját, és csak remélem, hogy hűvös, kissé szomorkás szavaim megnyugtatták valamelyest. Felállok a korhadt fapadról, de tekintetemmel mindvégig fogva tartom újdonsült barátomat.

Tárgy: Re: Rezervátumi öreg park Vas. Aug. 07 2011, 21:41

-Az, hogy a faj többsége melyik oldalon áll, nem számít. Én hiszek abban, hogy mindenki maga alakítja a sorsát... -Érdekes elmélet -Persze van egy csomó minden, amit nem befolyásolhatsz, de a döntéseidet te hozod. És attól, hogy a másik oldal tagjai, még kell és nem is fogom megtámadni őket. Sosem fognak befogadni, és lesz, amelyik megtámad. Az utóbbiakkal harcolok, az előbbieket figyelembe se veszem. -sóhajtok egyet -Amúgy nem rossz ez a lét sem. Már majdnem megszoktam. Így sokkal inkább része vagyok az erdőnek, de egyre kevésbé vagyok része a társadalomnak... -Nehéz mindezt egy olyannal megosztanom, akit alig ismerek, de remek hallgatóság. Remélem én is az vagyok számára.

Tárgy: Re: Rezervátumi öreg park Vas. Aug. 07 2011, 21:54

( Furcsa alak. Nem érdekli a lény, amivé vált, pedig állítja, hogy megszokta. Nem hétköznapi, az biztos. Igen nemes alak, intelligens, bár kissé talán depresszív. Nekem adta a vacsoráját, beavatott a problémáiba. Igazán édes. )
- Kedves tőled, hogy bizalommal árulsz el nekem ilyeneket... Magadból.
Lépek kettőt jobbra a pad előtt, kettőt balra, visszaülök a padra. Hallgatom a recsegést... Csupa élvezet. Imádom az éjszakát. Már majdnem annyira, mintha vámpír lennék. Mintha csak ilyenkor tudnék élni. Az éjszaka tökéletes arra, hogy az ember méregtelenítse magát. Kiadja, ami nem a lelkébe való. Örülök, hogy beszélgetőtársam is így tesz.
- Egyébként te... Így általában... Egyedül vagy?
A kérdés csak úgy kibukik belőlem. Én megszoktam, hogy egyedül vagyok. De attól, hogy megszoktam, még nem szeretem és nem örülök neki...
- Mert én igen. És baromi unalmas. Ezért van az, hogy próbállak inkább nem elmarni magam mellől... De egy kicsit nehéz. A magány hamar megmérgezi az... A sámánt.
( És belém sok jutott ebből a méregből. De eléggé zavar is a dolog. Zavar, hogy tudom, őt is zavarja... Nem viselkedem valami szépen, de ahhoz, hogy közeledjek, már "öreg" vagyok. Félénk. Távolságot tartani még mindig könnyebb. )
- Hagyjuk talán ezeket a szomorú témákat. Lehet, hogy jobban járunk, ha valami máson kezdünk hangosan gondolkodni... Vagy befogjuk egymás száját.
Felnevetek a gondolaton. Hát igen, az valóban vicces volna...

Tárgy: Re: Rezervátumi öreg park Csüt. Aug. 11 2011, 10:41

Hirtelen lövések dördültek az éjszakában. Szokás errefelé az éjszakai lövöldözés, az autóversenyek és hasonlók. Nem is volna meglepő, de itt, ebben az öreg parkban még egy fa sincs, ami biztonságot nyújthatna. A két rémült alany, akik épp éjszakai randevújukat képzelték el ezen a helyen, most jobban teszik, ha futnak.
A lövések közelednek és nyilvánvalóvá válik a két alak számára, hogy nem maradhatnak itt tovább. A lehető legközelebbi biztonságos helyre kellene futniuk és ott maradni egy darabig.

Tárgy: Re: Rezervátumi öreg park Hétf. Aug. 15 2011, 14:09

-Igen, általában... -válaszolom, de válaszomat meg sem várva húzódik közelebb, és én nem hárítom tovább.
Az első dörrenésre azonban szétrebbenünk, akár egy tinédzserpár. (Mi a...?) De már mind a ketten talpon is vagyunk, s a zaj felé fordulunk. (Ennyi lövést egy ember képtelen leadni. Indulnunk kell)
-Indulnunk kell -kezdem, s ekkor jövök rá, hogy hiába ismerős a helyzet, nem a beosztottaim egyikével beszélek.
-Kérlek. -teszem hozzá, és komolyan is gondolom, hisz nem szeretném veszélybe sodorni magam (Főleg nem őt).
Azonban társam testtartása ellentmond nekem (Mintha harcolhatna 4-5 ellenféllel). -Hidd el, így nem, vagy csak kevéssé tudok segíteni neked.- (Nem is ismerem a lényt, amivé lettem) Az indulással azonban elkéstünk...

Tárgy: Re: Rezervátumi öreg park Hétf. Aug. 15 2011, 16:06

- Nem lakom messze. Egy köpés. Ha a sorsnak is úgy tetszik, két perc futás és oda is érünk. Legfeljebb utolérnek, és akkor?
Nekem nem fog fájni.
Kézen fogom, húzom magam után. Remélhetőleg hallgat rám.
( Az aránylag puszta terepen minden másodperc számít, még ha sötét van is és a támadóink nem láthatnak túl jól. )
- Fussunk - suttogom neki. Félek? Nem, nem félek, de nem tudom, mit várhatok tőle és mit várhatok a támadóktól. Ezért inkább szedem a lábaimat és ha minden igaz hamarosan meghitt búvóhelyem szentélyében lélegezhetünk majd fel. A kérdés inkább az, mit kezdek ott a kedves vendéggel... Enni legalább lesz mit. De ágyam csak egy van, kit lep meg.

Tárgy: Re: Rezervátumi öreg park Hétf. Aug. 15 2011, 17:35

Meglepően hirtelen ragad kézen, s vonszol maga után, hiszen másodpercekkel ezelőtt még azt gondoltam, nekik esik, akárhányan lesznek is. Mindenesetre gondolkodás nélkül követem (Nem tudom, merre tartunk), és inkább arra figyelek, le ne hagyjam.
-Leráztuk őket -minden erőlködés nélkül mondom, holott emberként ilyen sebesség mellett csak lihegni tudtam (újabb előny a sámánoknak). Tovább szaladunk, én pedig érdeklődve várom uticélunkat.